Szenvedélyes horgász vagyok. A családom ( gyerkőceim és kedvenc feleségem) után ez a 2. szerelmem, a wobblerfaragás pedig a hivatásom. 

​

Az első wobblerem 2006 nyarán született, egy törött csukázó úszóból. Bár a 7 centis csali kifaragása alig egy órámba telt, a használt csónaklakk rétegeinek lassú száradása egy teljes hétre nyújtotta az elékszítési folyamatot... majd jött a festés és még mindig nem volt kész, de ekkor már nem volt türelmem a végső bevonathoz, muszáj volt kipróbálnom...

​

Az első éles teszten, alig pár dobás kellett, hogy átverjen egy ragadozót. Mondanom sem kell, aznap nem mertem többet a csalival dobni. Féltettem, de a következő pergetés alkalmával megint hajtott a kíváncsiság, egy újabb pöttyös krokodil bánatára. Ekkor eszméltem rá, hogy megtaláltam azt, amit minden pergető horgász keres: a tökéletes csalit. A számomra tökéletes csalit! A saját készítésű wobblert! Azóta nem járt víz közelében. Veszedelmes horgaitól megfosztva bár, de leírhatatlan dicsőséggel lóg parafatáblámon, mint első és legfontosabb wobblerem.

​

A csalikészítéshez való viszonyom azóta sem változott. Ugyanakkora lekesedéssel tölt el, mikor eszembe jut egy új, majd egy még újabb és egy még újabb csaliötlet. Izgatottan várom az első úszáspróbákat, az első éles bevetéseket, hogy kiderüljön a gyakorlatban is működnek-e a néha papírra vázolt, néha csak fejben tárolt ötletek. A csalijaimmal fogott halak jelentik a legnagyobb örömet számomra, legyen az saját vagy vevőim által becsapott ragadozó. Leírhatatlan örömet és természetesen büszkeséget okoz, mikor vevőim ezekkel a fahalakkal fogják meg első pergetett halaikat, egyéni rekordjukat vagy csak simán horgásznak egy jót a csalijaimmal. 

​

Ezért faragok!